2017. június 30., péntek

Pöttyösgomba-lány


Bár a piros kalapos, pöttyös gombákat a valóságban jobb  elkerülni, figuraként elkészítve azért nagyon hálás témát adnak. A tűnemezelés még mindig az új kedvenc elfoglaltságom, de csak ritkán jutok hozzá - viszont ha mégis, akkor egyből valami összetett dolgot készítek, mert szeretem a kihívásokat. :-) 
Ez a kalapos gombalányka ajándékba készült, és mivel még közel sem tartok ott technikai tudásban, hogy leírjam a lépéseket, a végeredményt mutatom csak meg - de azért én így is nagyon szerettem... nem is volt olyan könnyű megválni tőle. :-)










2017. június 26., hétfő

Mini sellők kagylóhéjban


A tenger világa továbbra sem hagy nyugodni bennünket, újabb és újabb dekorációs ötletek születnek, de mostanában már rendszerint nem az én fejemben... egy ideje a Kisebbik az, aki ontja magából a színes-szélesvásznú kreatív gondolatokat, és többnyire határozottan meg van arról győződve, hogy én ezeket nagyszerűen meg fogom valósítani. 
Legfrissebb ötlete az volt, hogy az új akváriumot alakítsuk át vízi babaházzá a halaknak - legyen benne mindenféle apróság, pihenősarok, gumimatrac és sellőszobrok, hiszen annyira kedvesek ezek a halacskák, igazán megérdemlik a luxust. Miután sikerült meggyőznöm arról, hogy a halak kevéssé értékelik a gumimatracot meg a miniatűr berendezési tárgyak tömkelegét, akkor is váltig állította, hogy de legalább a sellőszobrok kellenek, hiszen azokkal nem sok gond van. Ezen a ponton rámutattam, hogy hirtelen elég nehéz lenne sellőszobrokat kerítenünk, különösen olyanokat, amelyek állják a vizet, és a halak sem kerülnek át tőlük tragikusan korán az öröklétbe - a Kisebbik ekkor rém szomorúan megjegyezte, hogy akkor legalább az üvegen át hadd nézhessék... én pedig persze elfogadtam ezt az érvelést, és készítettem néhány - ha nem is sellőszobrot - pici sellős dekorációt. Ezek most az akvárium körül tanyáznak, és a Kisebbik váltig állítja, hogy a halak szeretnek bennük úszás közben gyönyörködni... és hát ezt igazán nem vonhatom kétségbe :-)


Ezekhez a dekorációkhoz a tengerparton gyűjtött fehér kagylóinkat használtuk fel:






Mindegyikbe egy pici fehér préselt papírgolyót ragasztottam:






Kék mintás papírból kivágtam a sellőtesteket:





Majd ezeket a kagylókra ragasztottuk, a papírgolyók alá.





A sellők csipkeszalagból vágott takarót is kaptak, mert a Kisebbik szerint éppen alszanak:





Végül kék gyapjúból ragasztottam nekik hajat, és vékony hegyű fekete filctollal megrajzoltam a szemeket.
Ezek az apró sellők - a legnagyobb sincs több 4 cm-esnél - számomra is meglepően gyorsan elkészültek, és tényleg nagyon kedves látványt nyújtanak. Remélhetőleg a halak is értékelik :-) 










































2017. június 22., csütörtök

Nyári dekoráció


És megint, még mindig halak, de hát nyáron mi más :-)
Ezúttal levegőn száradó gyurmából készültek, a Kisebbik szobájába, a jelenlegi élénk halmánia okán. Ez a fajta gyurma a KIK-üzletekben kapható időről időre (ez itt a teljesen önkéntes és javadalmazásmentes reklám helye :-) ), szuper minőség, nagyon szeretem, tartós, örök darabok lesznek belőle a kész alkotások. Így néz ki a csomagolása (ez a nagyobbik kiszerelés, kapható kisebb is):






A szokásos módszerrel formáztam - kinyújtottam kb. fél cm-esre sodrófával:






Majd egy éles késsel kivágtam belőle a halformákat. A maradékot persze összegyúrtam és újraformáztam - egy pár csepp vízzel lehet puhítani a gyurma külsejét, ha kicsit megszáradna közben. 






 A halak farkára szívószállal lyukat vágtam, hogy később majd fel lehessen akasztani őket:





 Ebben a csodálatos időben, kint a napon már egy nap alatt is képes teljesen megszáradni a gyurma - egyébként 2-3 nap szükséges ehhez, néha meg-megfordítva a formákat.

Amikor megszáradt, az egyenetlenségeket és a halak oldalát egy kicsit lecsiszoltam, majd kifestettem őket a kék és a zöld árnyalataival - hamarosan mehetnek a gyerekszobába, nyári dekorációként az igazi halak mellé. :-)

























2017. június 16., péntek

Halacskás ajtókoszorú


A Kisebbik nemrég óriási lelkesedéssel vetette bele magát az akvarisztikába. Lett is egy kis akváriuma és néhány halacskája, azóta pedig nonstop agyongondozza őket - szerintem akváriumi halak még sosem voltak így imádva, mint ezek a szerencsés példányok. 
Amikor megérkeztek, rögtön kaptak nevet is. A kéttagú névadó bizottság igen gondosan mérlegelt külcsínt és belbecset, hogy megtalálják a tökéletesen illő neveket, így az eszmecsere időről időre parázs vitába torkollott, de végül megköttettek az egyezségek, és az akváriumi lakók ünnepélyes keretek között vehették fel a James, Rosie, Zéta, Omega, Percy és Lucy neveket. A halak tehát jelenleg központi helyet foglalnak el a Kisebbik szobájában és érdeklődési körében, ezért amikor megosztottam vele, hogy éppen nyári ajtókoszorún gondolkodom, habozás nélkül javasolta a halas témakört. Én elsőre nem vettem meg az ötletet, de ha valaki, hát a Kisebbik rendelkezik ám meggyőző erővel, úgyhogy végül feladtam a más irányú gondolataimat, és úgy döntöttem, legyen akkor így, hadd örüljön a kis haltulajdonos.


Kikészítettem egy koszorúalapot:






Betekertem kék krepp-papírral, kis ragasztóval rögzítettem:






A koszorú egy részére (mondanám, hogy az aljára, de egy kör esetében ez nem nagyon lehetséges :-) ) egy darabka zsákvásznat rögzítettem gombostűkkel úgy, hogy gyűrődések is maradjanak az anyagon.





Nemrég esküvői dekorációkat készítettem, amelyekből maradtak zöld virágágak - most ezekből szúrtam néhányat a hungarocellalapba.





Ezután elővettem a nyaralásokon gyűjtögetett kagylókat, és ezekből néhányat az alapra ragasztottam, két tengeri csillaggal együtt.





Már csak a halacskák voltak hátra - ezeknek a körvonalait fehér kartonlapra rajzoltam:





Majd filctollal kiszíneztük mindet, kivágtuk, és ragasztópisztollyal az ágakra és az alapra ragasztottuk őket.

A halas koszorú csakhamar az ajtóra kerülhetett, ahol viszont csak nagyon kevés időt tölthetett el - kis akvaristánk úgy érezte, nem élet az élet, ha a halacskás ajtódísz nem az ő akváriuma mellett díszeleg.
Úgyhogy a nyári ajtókoszorúnk helye továbbra is betöltetlen :-)





























2017. június 9., péntek

Hajókormány borosdugókkal


Amikor egy kedves barátunk - aki a hajózást és a jó borokat egyaránt kedveli - hamarosan a születésnapját ünnepli, ajándékként csak egy dolog jöhet szóba: valami, ami egyszerre hajós és boros is. Ez persze igazi kihívást jelenthetne, ha az ember lánya az Etsyn nézelődve nem bukkanna rá egy borosdugókkal borított hajókerékre (vagy hajókormányra, kinek hogy tetszik). Nagyszerű, örül hát az ember lánya, éppen ez kell nekünk - ám ekkor megpillantja a csodás hajókormány árát, és a szállítást is hozzászámolva menten dob egy hátast. Jó, akkor ezt így felejtsük el... de azért persze nem teszi meg ezt, rágja, rágja a dolog belülről, hiszen ez annyira jó ajándék lenne -  és akkor egyszer csak az ember lánya nekiül, és összerakja azt a hajókormányt maga. Utólag pedig megállapítja, hogy jobb is volt így, hiszen közel sem volt annyira bonyolult, mint elsőre látszott, és benne van a szív is. És azért az úgy az igazi :-)


A hajókormányhoz először is kellett egy jó erős kartonlap - én egy papírdoboz oldalát vágtam le alapanyagként:





Erre kellett felrajzolnom a kormány alapját. Ehhez igazán tudományos eszközöket használtam: egy lapostányért, egy sütistányért és egy bögrét. :-) A kormány külső körére a lapostányér körberajzolásával tettem szert. Eggyel beljebb a sütistányért rajzoltam körbe, majd a bögrét - ezután pedig csak nyolc szeletre kellett osztanom a köröket, de ezt egy vonalzó segítségével már nagyon egyszerűen meg lehet tenni:






Barkácskést ragadtam (volna, ha nem tettem volna el valami biztonságos helyre,így csak simán egy éles kést használtam), és kivágtam a formát.






Végre elkezdődhetett a lényegi rész: a dugók felragasztása. Nagy szerencsém van, mert több helyen gyűjtik nekem a dugókat - egy ilyen projekt előtt érdemes időben szólni az ismerősöknek, ki ne dobják az értékes darabokat. :-)
Sejtettem, hogy a legtöbb munkát igénylő részt a kerék közepe lesz, ezért ezt hagytam a végére, és innen kezdtem meg a ragasztást, pisztoly segítségével.





Továbbhaladtam ezeken az utakon:





Egészen a csíkok végéig:






A csíkok közötti íves részekhez már kellett egy kicsit faragni a dugókon, de egy éles késsel ez csak pillanatok kérdése.






A végére maradt tehát a kormány belseje: ehhez majdnem az összes dugót meg kellett vágni, de végül már nem látszott semmi a papíralapból.





Mindez így már egészen jól mutatott, viszont a ragasztások és a dobozkarton alap óhatatlanul kilátszott, és lerontotta a látványt. Ezért vettem két-két méter 1 cm-es és 0,5 cm-es átmérőjű, natúr színű zsinórt - a vastagabbal kezdtem, és körben végig az alap széleire ragasztottam.




A kisebb szélességű zsinórból pedig a belső, háromszög alakú kivágások széleit ragasztottam körbe. Így már semmi sem látszott a kartonszélekből és a ragasztásokból - viszont cserébe nagyon szép lett a hajókerék. :-)
Amiről nincs kép, az az, hogy a kerék hátoldalának kartonfelületét beborítottam esztétikusabb papírral, és akasztót rögzítettem rá, így már fel is lehetett függeszteni.

Nemcsak ajándékként, hanem nyári dekorációként is megállja a helyét, de persze lehet, hogy én elfogult vagyok vele. :-)























2017. június 1., csütörtök

Nyári hangulatban


Most, hogy átléptünk a júniusba, és az időjárás tündöklően meleg napokkal kényeztet bennünket, mit is mondhatnánk? Itt a nyár. 
Annak ellenére, hogy nem vagyok a kánikula nagy barátja, a hosszú, hideg tél után most nagyon jólesik a napsütés. Ahogy az is, hogy a réteges öltözködést elfelejthetjük egy időre, az is, hogy a barátokkal már a teraszon ülve beszélgethetünk esténként, és az is, hogy muskátlik, petúniák, levendulák (meg kedv, remények, Lillák..) színeiben tobzódik a kert. 
Nem is csoda, hogy nyári jellegű dekoráció következik - persze a téli most elég furcsán is venné ki magát :-)

A dió(héj)készletünk mostanra már az utolsókat rúgja, pedig szereznem kell valahonnan egy adaggal, mert van egy igazán jó nyári ötletem a diókhoz... most viszont be kellett érnem a maradék dióhéjakkal, amelyek mellé kikészítettem egy kupac ágdarabot is:





Az ágacskákat ragasztópisztollyal a diók belsejébe ragasztottam:





Majd mintás vásznakból kis háromszögeket vágtam ki, és az ágakra ragasztottam kétoldalt.






És ezzel tulajdonképpen készen is lett ez az egyszerű és gyors nyári dekoráció. 
Nem hátrány, ha van még hozzá egy göcsörtösebb faág,  amire felragasztjuk vagy fellógatjuk a hajócskákat, így lesznek igazán látványosak.
Maradj sokáig, kedves nyár :-)




























2017. május 26., péntek

Tündérmanók üvegben


Az Etsyn találtam egy világító tündérmanós üveget, amiről rögtön tudtam, hogy nekem is kell, egyrészt mert nagyon látványos, másrészt mert az egyik kedvenc jelenetem a második Harry Potter-könyvből éppen ez. :-) Emlékeztek, amikor Gilderoy Lockhart, a botcsinálta professzor ezzel akarja lenyűgözni az osztályt, a csintalan kelta tündérmanók viszont kiszabadulnak, és visongva csibészkednek a teremben mindenfelé, míg végül teljes káoszba fullad az óra? No ez a világító üveg éppen ezt idézi fel, és úgy gondoltam, meg lehetne próbálni házilag is elkészíteni, hiszen nagy dolgok nem kellenek hozzá, és esti hangulatvilágításnak igazán egyedi lenne...

Ezért fogtam egy kartonlapot, és miután megnéztem, pontosan hogyan is néznek ki, felrajzoltam három tündérmanót - csak szabad kézzel, mert letölthető mintát nem találtam sehol:






Kivágtam a manósziluetteket:






Majd fekete fotókartonra helyeztem a kivágott sablonokat, és körberajzoltam.





Egy kisebb, éles ollóval kivágtam a fekete tündérmanót:






Majd elővettem a korábban kikészített üvegeket - ezek viszonylag nagyobb méretűek voltak, 17x8 cm-esek:






Fehér selyempapírból akkora darabot vágtam, amibe kényelmesen be lehetett tekerni az üveget. A papírt az asztalra fektettem, és dekupázsragasztóval alaposan bekentem.





A papírt az üvegre simítottam. Felül levágtam a felesleget, alul pedig csak az üveg aljára simítottam - majd kívülről is lekentem a ragasztóval, és megvártam, amíg megszáradt.





A fekete manók egyik oldalát papírragasztó stifttel mindenhol bekentem, a figurát az üvegbe csúsztattam, és alaposan rányomkodtam az üveg belső falára.





Már csak annyit kellett tennem, hogy LED-mécsest helyezzek az üvegbe, rácsavarjam a fedelét, és ezzel készen is lett. 
Egy mécsessel is nagyon jól működik a dolog, de még látványosabb lesz, ha egy másik mécses aljára kis mágnest ragasztunk, és az üveg tetejére tesszük fejjel lefelé - így alulról és felülről is kapnak fényt, és gyönyörűen kirajzolódnak a manók.

Mintha csak Hermione gyűjtötte volna be őket. :-)